♥♥♥♥ SZERELEM és a SZERETET ♥♥♥♥ ♥♥♥♥♥♥♥♥♥LOVE♥♥♥♥♥♥♥♥♥
" A szeretet mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha. "
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
" Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon! " Sziasztok! Örülök, hogy benéztél a honlapomra. Még nagyon új és még nagyon sok változás vár rá. Még csak most alakul ki a fejemben, hogy milyen is legyen pontosan. Már nagyon rég vágytam egy saját honlapra amin keresztül továbbra is a szerelem és a szeretett fontosságát szeretném hirdetni. Végre megoszthatok veletek sok-sok képet és szerelmesebbnél szerelmesebb idézetet. Remélem örömet tudok majd nektek szerezni.
Szerelem és a Szeretet 
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Fájdalom
A szívemet összetörte egy fiú.
Először játszott velem,
Utána magam is rájöttem,
Hogy nem érdeklem.
De újra csak hiteget,
S nem veszi észre,
Hogy a szívem romokban hever.
Annyira fáj látnom minden nap,
A szívem majd meghasad.
Vajon mikor lépek túl rajta?
Most azt gondolom soha.
Szeged, 2005. 09. 24.
________________________________________________________________________
Szerelem
Ha szerelmes vagy minden szépnek látszik,
Hulló könnyed szivárvánnyá válik,
Boldogság tölti el szíved,
S eszedbe sem jut,
Hogy ez egyszer végetérhet.
Ha szerelmes vagy mindent másnak látsz,
S nem veszed észre, hogy ez mind csak hazugság.
Ezért néha kell valaki,
Ki ráébreszt az igazságra,
S visszahoz a valóságba.
Szeged, 2005. 10. 15.
________________________________________________________________________
Szeretni fáj
A szerelmet gyorsan felváltja a fájdalom,
S a fájdalom erősebb a szerelemnél.
Ha valaki tud szeretni,
Tanuljon meg feledni,
Mert ki nem tud feledni, de tud szeretni,
Annak sokat kell szenvedni.
Szeged, 2005. 10. 15.
________________________________________________________________________
Félelem
Van egy dolog, amit nem tudsz irányítani.
Ott van körülötted,
S bármikor lecsaphat rád.
Ha leszáll az éj a farkasok, üvöltenek,
S te egész testedben remegsz.
A félelem végigjárja minden porcikádat,
Érzed, ahogy belülről fojtogat.
Ha egyszer megragad,
Már nem tudsz elfutni előle,
A félelem irányít téged.
Szeged, 2005. 10. 16.
________________________________________________________________________
Álom vagy valóság?
Az álom és a valóság édes testvérek.
Nem tudhatod, mikor álmodsz,
S mikor vagy ébren.
A valóság is lehet egy gyönyörű álom,
Az álom pedig lehet egy szörnyű valóság.
Ne gondolkozz soha azon melyikben vagy,
Csak örülj, annak hogy átélheted azt.
Szeged, 2005. 11. 19.
________________________________________________________________________
A boldogság küszöbén
Közel a boldogság,
Amire oly régóta vártam.
Szívem türelmetlenül dobog,
S várja azt a pillanatot, mikor azt mondhatom,
Én is boldog vagyok.
Érzem, hogy közel van de
Mégis oly távolinak tűnik.
Tudom, hogy már csak pár nap van hátra,
S beköszönt hozzám is.
Ha visszagondolok az elmúlt időkre,
A fájdalomra, a szenvedésre,
Az átsírt éjszakákra s a boldogtalan nappalokra,
Tiszta és boldog szívvel mondhatom,
Végre én is boldog vagyok.
Szeged, 2005. 10. 23.
________________________________________________________________________
Gyász
Valakit elveszíteni ki nem mondható fájdalom.
Átélni borzalmas.
Túlenni rajta nehéz.
Sokáig csak ülök és gondolkozom:
Vajon az én hibám?
Lehetett volna másképp?
De ha ott vagyok...
Elengedni és elbúcsúzni sok időbe telik.
Majd lassan szívünkbe vésődik neve,
S emlékeinkben tovább él.
Szeged, 2005. 11. 19.
________________________________________________________________________
Bánat
Mindenki érezte már a szívében.
Olyankor elbújnál mindenki elől.
Csak futnál ki a nagyvilágból,
S nem törődnél semmivel.
Könnyeid esőcseppként hullnak,
S záport fakasztanak.
Végül álomországba menekülsz,
Ahol bármi megtörténhet.
Ott könnyeid felszáradnak arcodon.
Újra boldog vagy,
S nem fáj a szíved.
Elfelejted a gondokat.
De ha az álomnak vége,
Újra visszatérsz a ridegségbe.
Majd megtalálnak a gondok,
S a fájdalmas emlékek.
Szeged, 2005. 11. 19.
________________________________________________________________________
Mélypont
Bánat dúlja lelked?
S te eldobnád az életed?
- A világ mit sem ér már!
S te nem lesz megnyugvást?
Nem látsz kiutat?
- Csak a halál segíthet!
- Ott állsz a szakadék szélén,
- S nézel a mélységbe.
- Visszatérsz a múltba még egyszer,
- De ez mind hasztalan.
- Csak egy út vezet a béke földjére,
- A biztos halál mert ez az élet rendje.
- Bátran lépsz előre,
- S sokáig zuhansz a mélységbe.
- Lepereg előtted életed filmje,
- Haboznál de, ez már késő lenne.
- Végül hirtelen felébredsz,
- S kérdőn nézel: Ez a menny?
- Újra az ágyadban vagy!
- S egy álomból kelsz.
Nem akarhatod a halált,
Hisz minden seb eltűnik egyszer.
Hidd el nekem,
A világban számodra is van hely.
Szeged, 2005. 11. 26.
________________________________________________________________________
Más világ
Szeretnék madár lenni,
Bárhova szállni,
Idegen földön lakni.
Ismeretlen emberekkel élni,
Megszűni a világ számára.
Ott az lehetsz, aki akarsz.
Nem ismerik a múltad,
Nem tudják ki vagy.
Nem számít milyen vagy,
Nem számít hogy ki vagy.
Nem lenne gyűlölet,
Nem lenne különbség.
Mindenki egyforma ember,
Mindenki egyformán boldog lehetne.
Megszűnne minden elkülönültség.
Ez egy szebb világ képe.
Ami sajnos nem létezik,
Mert mi nem teszünk érte.
Csak rajtunk múlna.
De mi nem törődünk vele.
S ez félek, nem változik a jövőben sem.
Szeged, 2005. 11. 23.
________________________________________________________________________
Mi a szerelem?
A szerelem bizsergés, boldogság.
Ilyenkor nem érzed a rosszat.
Csak őt látod mindenhol,
A szíved hevesen dobban.
S mikor karjában vagy,
Megszűnik minden.
Egy pillanatra megáll az idő.
Úgy érzed mindig így lesz,
Örökre összefonódtok,
S a világ nem ér véget.
Az idő megszűnik létezni.
S ti ketten vagytok,
Az örök fényben.
Szeged, 2005. 11. 27.
________________________________________________________________________
Magány
Egyedül a szobámban,
Magányosan a világban.
Csöndesen ülők,
De kint minden nyüzsög.
Rossz döntéseket hozok,
Mert egyedül vagyok.
Nincs élet bennem,
Miért is kell élnem?
Más vagyok mint a többiek,
S ezt nem értik meg.
Nekem máshol van a helyem,
Mert itt nem létezem.
Kívülről minden rendben,
De belül ordít a lelkem.
Kitörnék ebből az életből,
De ez reménytelen lenne.
Szeged, 2006. 02. 14.
________________________________________________________________________
Szülinapra
Nem rég voltál kis gyerek,
Kit óvtak és szerettek.
Elkezdtél tipegni,
S utána beszélni.
Pár év múlva jött az óvoda,
Azt követte az iskola.
Az évek során felcseperedtél,
S mára 18 éves lettél.
Szeged, 2006. 03. 17.
________________________________________________________________________
Bizonytalanság
Itt van előttem,
De megragadni nem merem.
Szorongás és félelem,
Ez lehet a szerelem?
Erre gondoltam nappal,
Erről álmodtam éjjel.
Ez lehetne az életem,
S még sem élvezem.
Ha ez a szerelem,
Akkor nem kell nekem.
Most jobb feledni,
Mint később szenvedni.
Szeged, 2006. 04. 11.
________________________________________________________________________
Bíztam benned...
Semmit sem sejtettem.
Édesen mosolygott és átölelt.
Csillagot, holdat ígért nekem,
S én gyanútlanul elhittem.
Szemembe nézett két szép szemével,
Gyengéden átölelt,
Fülembe súgta:
„Nagyon szeretlek".
Most már tudom hazudott.
Bíztam abban, amit mondott.
Megígérte nem fog bántani,
S most még is itt hagyott.
A szerelem hazugság,
Csak fájdalom és könnyek.
Bezárom a szívemet,
S nem nyitom ki többet.
Szeged, 2006. 10. 07.
________________________________________________________________________
Ajándék
A szerelem nem birtokolható,
Nem tárgy, amit elzárhatsz,
Nem veheted meg pénzen,
S nem lehet csak a tied.
A szerelem ajándék,
A kiváltságosok ajándéka.
Remény, csalódás és küzdelem,
S meg nem találni, ez a szerelem.
Szeged, 2006. 10. 07.
________________________________________________________________________
Neked
E versre bízom emlékem,
S remélem, nem enged feledni.
Feledni a szép emlékeket,
Feledni azt ki mindig nagyon szeretett.
Eljött e pillanat,
Mikor csak az emlékek vannak.
Eljött az óra,
Hogy visszatérj a múltba.
Légy újra gyermek,
Az a lány, aki mindent megértett.
Légy újra csintalan,
Ki minden rosszban benne van.
Szépek voltak azok az évek,
Szerencsés vagyok, hogy megismertelek.
Fény voltál az életünkben,
Te ragyogtál minden percben.
Szeged, 2006. 10. 02.
________________________________________________________________________
Álom volt csupán
Kislányként álmodtam,
Naiv is voltam.
Túl nagyot álmodni,
Kicsiknek nem szabad.
A gyönyörű szép álmok,
Rémálmokká lettek.
Elfeledni őket,
Reménytelen lenne.
A boldogság,
Rég tova szállt.
Mint a költöző madár,
Ez is elvándorolt már.
Voltam oly buta,
Hogy higgyek az álmokban.
Most leszek oly erős,
Hogy elfeledjem azokat.
Szeged, 2007. 09. 11.
________________________________________________________________________
Titkolt szerelem
Itt ülök, és csak gondolkozom.
Gondolkozom azon, ami majd lesz,
S azon, ami volt.
Mert mától minden máshogy lesz.
Most meg kell, tanulom nélküled élni,
Most meg kell tanulnom a világot megismerni.
Elfogadni, hogy nem látom arcod,
S nem hallhatom többé a hangod.
Mindig csak vágyni a csókodra,
De soha meg nem kapni azt.
Mindig csak nyúlni kezed után,
De soha el nem érni már.
Elvesztettelek, örökre,
Bár soha nem voltál valóban enyém.
Nekünk csak leheletnyi idő jutott,
Mely több volt, mint szabadott.
Szeged, 2008. 12. 09.
________________________________________________________________________
Gyűlölve szeretni
Gyűlöllek, hogy nem nézel rám,
Hogy nem fogod meg kezem.
Gyűlölöm, hogy nem csókolsz már,
Hogy nem ölelsz át engem.
Gyűlöllek, hogy mást szeretsz,
Hogy a szíved nem csak az enyém.
Gyűlölöm, hogy nem érsz hozzám,
Hogy már nem érzem tested melegét.
Gyűlöllek, hogy nem hívsz fel,
Gyűlölöm, hogy nem szeretsz,
Gyűlöllek, hogy nem számítok neked,
S gyűlölöm, hogy már nem is gyűlöllek.
Gyűlölöm, hogy játszol velem,
Hogy eldobsz, ha már nem kellek.
Gyűlölöm hogy már nem vagy az enyém,
S hogy soha nem is lehetsz.
S tudom, soha nem tudlak gyűlölni,
Mert én csak szeretlek.
Szeged, 2008. 12. 14.
(A hűség napja)
________________________________________________________________________
Minden nap
Minden nap szenvedek,
Mert nem vagy már mellettem.
Minden nap szenvedek,
Mert már nem szeretsz engem.
Minden nap rád gondolok,
Mert fontos vagy nekem.
Minden nap rád gondolok,
Mert elfeledni téged nem lehet.
Minden nap várom, hogy felhívj,
Hogy megkeres engem.
Minden nap várom, hogy csókolj,
Hogy leheleted érezzem.
Minden nap vágyom ölelésed után,
Hogy beismerd végre, hogy csak énrám vágysz.
Minden nap várom, hogy elmondhassam neked,
Hogy még mindig, örülten szeretlek.
Szeged, 2008. 12. 14.
(A hűség napja)
________________________________________________________________________
Mond
Mond, hol vannak a percek,
Azok, amiket együtt töltöttünk?
Mond, hol van a vágy,
Ami köztünk nőtőn csak nőt?
Mond, hogy lehet anélkül élni,
Ki szívedbe van vésve?
Mond, hogy lehet anélkül élni,
Ki az életet jelenti.
Mond, hogy lehet, hogy nem szeretsz már?
Vagy soha nem is szerettél?
Mond, hogy lehet,hogy vége?
Vagy el sem kezdődött az egész?
Lehet hogy csak álom volt?
Oh de mily édes álom.
Add nekem vissza,
Mert én csak erre vágyom.
Ha csak álom volt,
Akkor ez az én álmom.
Vissza kell kapnom,
Mert messzire vágyom.
Szeged, 2008. 12. 14.
(A hűség napja)
________________________________________________________________
Megtörés
Volt egy álmom,
S rád találtam.
Álmokat szőttem,
S a magasba szálltam.
Vigyáztál rám,
S megvédtél.
Szerelemmel néztél rám,
S átöleltél.
Közös álmaink lettek,
Közös jövőnk épülgetett.
Te lettél mindenem,
Te lettél az életem.
S most mi van?
Semmi sem.
Nincs már semmi.
Minden tönkrement.
A szív mely dobogott,
Most csak lassan ver.
A szív mely szeretett,
Darabokban hever.
Szeged, 2009. 03. 12.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
♥♥♥♥ SZERELEM és a SZERETET ♥♥♥♥ ♥♥♥♥♥♥♥♥♥LOVE♥♥♥♥♥♥♥♥♥ - © 2008 - 2024 - aszerelemesaszeretet.hupont.hu